Nem kívánok semmilyen muffint. Se fehércsokisat. Se vaníliapudinggal töltöttet. Se gyümölcsöset. Semmilyent. Így van ez azóta, mióta életem legjobb muffinját ettem. Kitágította a világképem a muffinról. A különlegessége az volt, hogy forrócsoki volt a közepén.
Nézzük, hogy készül:
200 g étcsoki
200 g vaj
100 g cukor
60 g étkezési keményítő
100 ml tej
4 csomag vaníliás cukor
6 db tojás
2 késhegyni sütőpor
Első lépés: fel kell olvasztani gőzfürdőn a csokit, majd bele a vajat és cukrot. Utána jöhet a sütőpor, az étkezési keményítő, a tojás és a tej, amiket csomómentesre kell keverni.
Ezután melegen bele öntöttük a muffin-sütőformába:
És most a legfontosabb lépést, amitől a közepe folyékony marad, a külseje viszont megsül: 15-20 percre a mélyhűtőbe kell rakni. Ezután mehet a 180 fokos sütőbe és 10-12 percig kell sütni, amíg felemelkedik. Mikor kivesszük a sütőből, egy kicsit össze fog esni, de ez nyilván semmit nem ront az ízén.
A legnagyobb hozzáadott érték tálalásnál a vaníliafagyi. Ettől alakul ki az a zsenilás harmónia és endorfin sokk, amit a csoki és vanília, a hideg és forró képes előidézni. A 60-70 fokos csokikrém már pont égetné a nyelved, de ott van mellette a fagyi, ami azonnal lehűti. Következő reggel sütőben megmelegítve ismét tökéletes élményt nyújtott.
Egy tipp: mi kétszer annyi csokival indítottunk, mint amennyi a receptben szerepel, ugyanis a fele elfogyott sütés közben.
